Hungarian Bible

John 12

John

Return to Index

Chapter 13

1

 

  A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. 

 

 


2

 

  És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, 

 

 


3

 

  Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, 

 

 


4

 

  Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. 

 

 


5

 

  Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve. 

 

 


6

 

  Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? 

 

 


7

 

  Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. 

 

 


8

 

  Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. 

 

 


9

 

  Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! 

 

 


10

 

  Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. 

 

 


11

 

  Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! 

 

 


12

 

  Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? 

 

 


13

 

  Ti engem így hívtok: Mester, és Uram . És jól mondjátok, mert az vagyok. 

 

 


14

 

  Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. 

 

 


15

 

  Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek. 

 

 


16

 

  Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte. 

 

 


17

 

  Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. 

 

 


18

 

  Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem. 

 

 


19

 

  Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok. 

 

 


20

 

  Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött. 

 

 


21

 

  Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem. 

 

 


22

 

  A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, [hogy ]kiről szól. 

 

 


23

 

  Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus. 

 

 


24

 

  Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól? 

 

 


25

 

  Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? 

 

 


26

 

  Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. 

 

 


27

 

  És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed. 

 

 


28

 

  Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki. 

 

 


29

 

  Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek. 

 

 


30

 

  Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka. 

 

 


31

 

  Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne. 

 

 


32

 

  Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt. 

 

 


33

 

  Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom. 

 

 


34

 

  Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. 

 

 


35

 

  Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. 

 

 


36

 

  Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz. 

 

 


37

 

  Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted! 

 

 


38

 

  Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem. 

 

 


John 14

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: