Hungarian Bible

John 10

John

Return to Index

Chapter 11

1

 

  Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából. 

 

 


2

 

  Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait. 

 

 


3

 

  Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg. 

 

 


4

 

  Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia. 

 

 


5

 

  Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt. 

 

 


6

 

  Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala. 

 

 


7

 

  Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába. 

 

 


8

 

  Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy? 

 

 


9

 

  Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát. 

 

 


10

 

  De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság. 

 

 


11

 

  Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt. 

 

 


12

 

  Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. 

 

 


13

 

  Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. 

 

 


14

 

  Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt. 

 

 


15

 

  És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá! 

 

 


16

 

  Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele. 

 

 


17

 

  Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban. 

 

 


18

 

  Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira; 

 

 


19

 

  És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől. 

 

 


20

 

  Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala. 

 

 


21

 

  Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 

 

 


22

 

  De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten. 

 

 


23

 

  Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred. 

 

 


24

 

  Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. 

 

 


25

 

  Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; 

 

 


26

 

  És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? 

 

 


27

 

  Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala. 

 

 


28

 

  És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged. 

 

 


29

 

  Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne. 

 

 


30

 

  Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala. 

 

 


31

 

  A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon. 

 

 


32

 

  Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem. 

 

 


33

 

  Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is,] elbúsula lelkében és igen megrendüle. 

 

 


34

 

  És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg! 

 

 


35

 

  Könnyekre fakadt Jézus. 

 

 


36

 

  Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt! 

 

 


37

 

  Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg? 

 

 


38

 

  Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta. 

 

 


39

 

  Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos. 

 

 


40

 

  Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét? 

 

 


41

 

  Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. 

 

 


42

 

  Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem. 

 

 


43

 

  És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki! 

 

 


44

 

  És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni. 

 

 


45

 

  Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala. 

 

 


46

 

  De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala. 

 

 


47

 

  Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível. 

 

 


48

 

  Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. 

 

 


49

 

  Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok. 

 

 


50

 

  Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen. 

 

 


51

 

  Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért; 

 

 


52

 

  És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse. 

 

 


53

 

  Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék. 

 

 


54

 

  Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival. 

 

 


55

 

  Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak. 

 

 


56

 

  Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre? 

 

 


57

 

  A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják. 

 

 


John 12

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: