Hungarian Bible

John 4

John

Return to Index

Chapter 5

1

 

  Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe. 

 

 


2

 

  Van pedig Jeruzsálemben a Juh[kapu]nál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van. 

 

 


3

 

  Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását. 

 

 


4

 

  Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt. 

 

 


5

 

  Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében. 

 

 


6

 

  Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta [úgy] van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni? 

 

 


7

 

  Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem. 

 

 


8

 

  Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj! 

 

 


9

 

  És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala. 

 

 


10

 

  Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod! 

 

 


11

 

  Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj. 

 

 


12

 

  Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj? 

 

 


13

 

  A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen. 

 

 


14

 

  Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod! 

 

 


15

 

  Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította. 

 

 


16

 

  És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton. 

 

 


17

 

  Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. 

 

 


18

 

  E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel. 

 

 


19

 

  Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi. 

 

 


20

 

  Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok. 

 

 


21

 

  Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít. 

 

 


22

 

  Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; 

 

 


23

 

  Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt. 

 

 


24

 

  Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. 

 

 


25

 

  Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek. 

 

 


26

 

  Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában: 

 

 


27

 

  És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia. 

 

 


28

 

  Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, 

 

 


29

 

  És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására. 

 

 


30

 

  Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét. 

 

 


31

 

  Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz. 

 

 


32

 

  Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam. 

 

 


33

 

  Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról. 

 

 


34

 

  De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok. 

 

 


35

 

  Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában. 

 

 


36

 

  De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. 

 

 


37

 

  A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok. 

 

 


38

 

  Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek. 

 

 


39

 

  Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam; 

 

 


40

 

  És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen! 

 

 


41

 

  Dicsőséget emberektől nem nyerek. 

 

 


42

 

  De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek: 

 

 


43

 

  Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok. 

 

 


44

 

  Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek? 

 

 


45

 

  Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek. 

 

 


46

 

  Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. 

 

 


47

 

  Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek? 

 

 


John 6

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: