Hungarian Bible

John 3

John

Return to Index

Chapter 4

1

 

  Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János, 

 

 


2

 

  (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,) 

 

 


3

 

  Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába. 

 

 


4

 

  Samárián kell vala pedig általmennie. 

 

 


5

 

  Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. 

 

 


6

 

  Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. 

 

 


7

 

  Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! 

 

 


8

 

  Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 

 

 


9

 

  Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. 

 

 


10

 

  Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és [hogy] ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. 

 

 


11

 

  Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? 

 

 


12

 

  Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? 

 

 


13

 

  Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: 

 

 


14

 

  Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. 

 

 


15

 

  Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni! 

 

 


16

 

  Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide! 

 

 


17

 

  Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; 

 

 


18

 

  Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. 

 

 


19

 

  Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. 

 

 


20

 

  A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell. 

 

 


21

 

  Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 

 

 


22

 

  Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. 

 

 


23

 

  De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. 

 

 


24

 

  Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. 

 

 


25

 

  Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. 

 

 


26

 

  Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek. 

 

 


27

 

  Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? 

 

 


28

 

  Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: 

 

 


29

 

  Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? 

 

 


30

 

  Kimenének azért a városból, és hozzá menének. 

 

 


31

 

  Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! 

 

 


32

 

  Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok. 

 

 


33

 

  Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? 

 

 


34

 

  Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. 

 

 


35

 

  Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. 

 

 


36

 

  És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. 

 

 


37

 

  Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. 

 

 


38

 

  Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. 

 

 


39

 

  Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem. 

 

 


40

 

  A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig. 

 

 


41

 

  És sokkal többen hivének a maga beszédéért, 

 

 


42

 

  És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus. 

 

 


43

 

  Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába. 

 

 


44

 

  Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában. 

 

 


45

 

  Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre. 

 

 


46

 

  Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala. 

 

 


47

 

  Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala. 

 

 


48

 

  Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. 

 

 


49

 

  Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal. 

 

 


50

 

  Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment. 

 

 


51

 

  A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él. 

 

 


52

 

  Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz; 

 

 


53

 

  Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe. 

 

 


54

 

  Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment. 

 

 


John 5

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: