Hungarian Bible

John 2

John

Return to Index

Chapter 3

1

 

  Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: 

 

 


2

 

  Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. 

 

 


3

 

  Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. 

 

 


4

 

  Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? 

 

 


5

 

  Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 

 

 


6

 

  A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. 

 

 


7

 

  Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. 

 

 


8

 

  A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született. 

 

 


9

 

  Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? 

 

 


10

 

  Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? 

 

 


11

 

  Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok. 

 

 


12

 

  Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek? 

 

 


13

 

  És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van. 

 

 


14

 

  És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie. 

 

 


15

 

  Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen. 

 

 


16

 

  Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 

 

 


17

 

  Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. 

 

 


18

 

  A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 

 

 


19

 

  Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. 

 

 


20

 

  Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; 

 

 


21

 

  A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek. 

 

 


22

 

  Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele. 

 

 


23

 

  János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének. 

 

 


24

 

  Mert János még nem vetteték a tömlöczbe. 

 

 


25

 

  Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől. 

 

 


26

 

  És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki. 

 

 


27

 

  Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki. 

 

 


28

 

  Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el. 

 

 


29

 

  A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. 

 

 


30

 

  Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom. 

 

 


31

 

  A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél. 

 

 


32

 

  És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be. 

 

 


33

 

  A ki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz. 

 

 


34

 

  Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. 

 

 


35

 

  Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. 

 

 


36

 

  A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. 

 

 


John 4

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: