Hungarian Bible

Luke 22

Luke

Return to Index

Chapter 23

1

 

  És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz. 

 

 


2

 

  És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja. 

 

 


3

 

  Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod! 

 

 


4

 

  Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben. 

 

 


5

 

  De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig. 

 

 


6

 

  Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő? 

 

 


7

 

  És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban. 

 

 


8

 

  Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz. 

 

 


9

 

  Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki. 

 

 


10

 

  [Ott] állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt. 

 

 


11

 

  Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz. 

 

 


12

 

  És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással. 

 

 


13

 

  Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén, 

 

 


14

 

  Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok: 

 

 


15

 

  De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő. 

 

 


16

 

  Megfenyítvén azért őt, elbocsátom. 

 

 


17

 

  Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy [foglyot.] 

 

 


18

 

  De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást! 

 

 


19

 

  Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe. 

 

 


20

 

  Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust; 

 

 


21

 

  De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! 

 

 


22

 

  Ő pedig harmadszor [is] monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom! 

 

 


23

 

  Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala. 

 

 


24

 

  És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala. 

 

 


25

 

  És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak. 

 

 


26

 

  Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. 

 

 


27

 

  Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt. 

 

 


28

 

  Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. 

 

 


29

 

  Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! 

 

 


30

 

  Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! 

 

 


31

 

  Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz [fán?] 

 

 


32

 

  Vivének pedig két másikat is, [két ]gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek. 

 

 


33

 

  Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya [helyének] mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. 

 

 


34

 

  Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot. 

 

 


35

 

  És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja. 

 

 


36

 

  Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt. 

 

 


37

 

  És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! 

 

 


38

 

  Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. 

 

 


39

 

  A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! 

 

 


40

 

  Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! 

 

 


41

 

  És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. 

 

 


42

 

  És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! 

 

 


43

 

  És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. 

 

 


44

 

  Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. 

 

 


45

 

  És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. 

 

 


46

 

  És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. 

 

 


47

 

  Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. 

 

 


48

 

  És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. 

 

 


49

 

  Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket. 

 

 


50

 

  És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú, 

 

 


51

 

  Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát; 

 

 


52

 

  Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét. 

 

 


53

 

  És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. 

 

 


54

 

  És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. 

 

 


55

 

  Az [őt] követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste. 

 

 


56

 

  Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. 

 

 


57

 

  És szombaton nyugovának a parancsolat szerint. 

 

 


Luke 24

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: