Hungarian Bible

Luke 3

Luke

Return to Index

Chapter 4

1

 

  Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába 

 

 


2

 

  Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék. 

 

 


3

 

  És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré. 

 

 


4

 

  Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével. 

 

 


5

 

  Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban, 

 

 


6

 

  És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom; 

 

 


7

 

  Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz. 

 

 


8

 

  Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. 

 

 


9

 

  Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét; 

 

 


10

 

  Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged; 

 

 


11

 

  És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe. 

 

 


12

 

  Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. 

 

 


13

 

  És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre. 

 

 


14

 

  Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken. 

 

 


15

 

  És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől. 

 

 


16

 

  És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. 

 

 


17

 

  És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva: 

 

 


18

 

  Az Úrnak lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, 

 

 


19

 

  Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. 

 

 


20

 

  És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve. 

 

 


21

 

  Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra. 

 

 


22

 

  És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez? 

 

 


23

 

  És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat. 

 

 


24

 

  Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában. 

 

 


25

 

  És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt; 

 

 


26

 

  Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz. 

 

 


27

 

  És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán. 

 

 


28

 

  És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották. 

 

 


29

 

  És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, a melyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák. 

 

 


30

 

  Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék. 

 

 


31

 

  És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon. 

 

 


32

 

  És csodálkozának az ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala. 

 

 


33

 

  És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől megszállt ember, a ki fennhangon kiálta, 

 

 


34

 

  Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje! 

 

 


35

 

  És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit. 

 

 


36

 

  És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek? 

 

 


37

 

  És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén. 

 

 


38

 

  Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette. 

 

 


39

 

  És [Jézus] mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nékik. 

 

 


40

 

  A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, ő hozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket. 

 

 


41

 

  Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus. 

 

 


42

 

  A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök. 

 

 


43

 

  Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem. 

 

 


44

 

  És prédikál vala Galilea zsinagógáiban. 

 

 


Luke 5

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: