Hungarian Bible

Luke 1

Luke

Return to Index

Chapter 2

1

 

  És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék. 

 

 


2

 

  Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó. 

 

 


3

 

  Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába. 

 

 


4

 

  Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt; 

 

 


5

 

  Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala. 

 

 


6

 

  És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai. 

 

 


7

 

  És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál. 

 

 


8

 

  Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. 

 

 


9

 

  És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. 

 

 


10

 

  És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: 

 

 


11

 

  Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 

 

 


12

 

  Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. 

 

 


13

 

  És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala: 

 

 


14

 

  Dicsőség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! 

 

 


15

 

  És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk. 

 

 


16

 

  Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala. 

 

 


17

 

  És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala. 

 

 


18

 

  És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak. 

 

 


19

 

  Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala. 

 

 


20

 

  A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott. 

 

 


21

 

  És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében. 

 

 


22

 

  Mikor pedig betöltek [Mária] tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. 

 

 


23

 

  (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék), 

 

 


24

 

  És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat. 

 

 


25

 

  És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta. 

 

 


26

 

  És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. 

 

 


27

 

  És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek, 

 

 


28

 

  Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda: 

 

 


29

 

  Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: 

 

 


30

 

  Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, 

 

 


31

 

  A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára; 

 

 


32

 

  Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére. 

 

 


33

 

  József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak. 

 

 


34

 

  És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek [sokan] ellene mondanak; 

 

 


35

 

  Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek. 

 

 


36

 

  És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével, 

 

 


37

 

  És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal. 

 

 


38

 

  Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták. 

 

 


39

 

  És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe. 

 

 


40

 

  A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta. 

 

 


41

 

  Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 

 

 


42

 

  És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint; 

 

 


43

 

  És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja; 

 

 


44

 

  Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között; 

 

 


45

 

  És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék. 

 

 


46

 

  És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket. 

 

 


47

 

  És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein. 

 

 


48

 

  És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. 

 

 


49

 

  Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai? 

 

 


50

 

  De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla. 

 

 


51

 

  És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat. 

 

 


52

 

  Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben. 

 

 


Luke 3

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: