Hungarian Bible

Matthew 26

Matthew

Return to Index

Chapter 27

1

 

  Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. 

 

 


2

 

  És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak. 

 

 


3

 

  Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, 

 

 


4

 

  Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. 

 

 


5

 

  Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát. 

 

 


6

 

  A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. 

 

 


7

 

  Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. 

 

 


8

 

  Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig. 

 

 


9

 

  Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek, 

 

 


10

 

  És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem. 

 

 


11

 

  Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. 

 

 


12

 

  És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele. 

 

 


13

 

  Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? 

 

 


14

 

  És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék. 

 

 


15

 

  Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának. 

 

 


16

 

  Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak. 

 

 


17

 

  Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak? 

 

 


18

 

  Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. 

 

 


19

 

  A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. 

 

 


20

 

  A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. 

 

 


21

 

  Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást. 

 

 


22

 

  Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! 

 

 


23

 

  A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg! 

 

 


24

 

  Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! 

 

 


25

 

  És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon. 

 

 


26

 

  Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék. 

 

 


27

 

  Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot. 

 

 


28

 

  És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá. 

 

 


29

 

  És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! 

 

 


30

 

  És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala. 

 

 


31

 

  És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. 

 

 


32

 

  Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. 

 

 


33

 

  És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek, 

 

 


34

 

  Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. 

 

 


35

 

  Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. 

 

 


36

 

  És leülvén, ott őrzik vala őt. 

 

 


37

 

  És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya. 

 

 


38

 

  Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől. 

 

 


39

 

  Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. 

 

 


40

 

  És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! 

 

 


41

 

  Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: 

 

 


42

 

  Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. 

 

 


43

 

  Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. 

 

 


44

 

  A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. 

 

 


45

 

  Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig. 

 

 


46

 

  Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? 

 

 


47

 

  Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. 

 

 


48

 

  És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki. 

 

 


49

 

  A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt? 

 

 


50

 

  Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét. 

 

 


51

 

  És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; 

 

 


52

 

  És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. 

 

 


53

 

  És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. 

 

 


54

 

  A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez! 

 

 


55

 

  Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki; 

 

 


56

 

  Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja. 

 

 


57

 

  Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak; 

 

 


58

 

  Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet. 

 

 


59

 

  És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, 

 

 


60

 

  És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. 

 

 


61

 

  Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala. 

 

 


62

 

  Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, 

 

 


63

 

  Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok. 

 

 


64

 

  Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. 

 

 


65

 

  Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok. 

 

 


66

 

  Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel. 

 

 


Matthew 28

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: