Hungarian Bible

Matthew 21

Matthew

Return to Index

Chapter 22

1

 

  És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: 

 

 


2

 

  Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze. 

 

 


3

 

  És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. 

 

 


4

 

  Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. 

 

 


5

 

  De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; 

 

 


6

 

  A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. 

 

 


7

 

  Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. 

 

 


8

 

  Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. 

 

 


9

 

  Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. 

 

 


10

 

  És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. 

 

 


11

 

  Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája. 

 

 


12

 

  És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. 

 

 


13

 

  Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. 

 

 


14

 

  Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. 

 

 


15

 

  Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe. 

 

 


16

 

  És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. 

 

 


17

 

  Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? 

 

 


18

 

  Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók? 

 

 


19

 

  Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. 

 

 


20

 

  És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? 

 

 


21

 

  Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. 

 

 


22

 

  És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének. 

 

 


23

 

  Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt, 

 

 


24

 

  Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének. 

 

 


25

 

  Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá; 

 

 


26

 

  Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen. 

 

 


27

 

  Legutoljára pedig az asszony is meghala. 

 

 


28

 

  A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala. 

 

 


29

 

  Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. 

 

 


30

 

  Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. 

 

 


31

 

  A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván: 

 

 


32

 

  Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. 

 

 


33

 

  És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán. 

 

 


34

 

  A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének; 

 

 


35

 

  És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: 

 

 


36

 

  Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 

 

 


37

 

  Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 

 

 


38

 

  Ez az első és nagy parancsolat. 

 

 


39

 

  A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 

 

 


40

 

  E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. 

 

 


41

 

  Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus, 

 

 


42

 

  Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé. 

 

 


43

 

  Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván: 

 

 


44

 

  Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. 

 

 


45

 

  Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia? 

 

 


46

 

  És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni. 

 

 


Matthew 23

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: