Hungarian Bible

Matthew 19

Matthew

Return to Index

Chapter 20

1

 

  Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. 

 

 


2

 

  Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe. 

 

 


3

 

  És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala. 

 

 


4

 

  És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek. 

 

 


5

 

  Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék. 

 

 


6

 

  Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván? 

 

 


7

 

  Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok. 

 

 


8

 

  Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. 

 

 


9

 

  És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek. 

 

 


10

 

  Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként. 

 

 


11

 

  A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen, 

 

 


12

 

  Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. 

 

 


13

 

  Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem? 

 

 


14

 

  Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked. 

 

 


15

 

  Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? 

 

 


16

 

  Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. 

 

 


17

 

  És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik: 

 

 


18

 

  Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt, 

 

 


19

 

  És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad. 

 

 


20

 

  Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit. 

 

 


21

 

  Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől. 

 

 


22

 

  Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg. 

 

 


23

 

  És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette. 

 

 


24

 

  És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre. 

 

 


25

 

  Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. 

 

 


26

 

  De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; 

 

 


27

 

  És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. 

 

 


28

 

  Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. 

 

 


29

 

  És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt. 

 

 


30

 

  És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! 

 

 


31

 

  A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! 

 

 


32

 

  És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? 

 

 


33

 

  Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink. 

 

 


34

 

  Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt. 

 

 


Matthew 21

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: