Hungarian Bible

Matthew 12

Matthew

Return to Index

Chapter 13

1

 

  Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett. 

 

 


2

 

  És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala. 

 

 


3

 

  És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni, 

 

 


4

 

  És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt. 

 

 


5

 

  Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben. 

 

 


6

 

  De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott. 

 

 


7

 

  Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt. 

 

 


8

 

  Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. 

 

 


9

 

  A kinek van füle a hallásra, hallja. 

 

 


10

 

  A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban? 

 

 


11

 

  Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. 

 

 


12

 

  Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van. 

 

 


13

 

  Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. 

 

 


14

 

  És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: 

 

 


15

 

  Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 

 

 


16

 

  A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak. 

 

 


17

 

  Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották. 

 

 


18

 

  Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. 

 

 


19

 

  Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett. 

 

 


20

 

  A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; 

 

 


21

 

  De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik. 

 

 


22

 

  A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. 

 

 


23

 

  A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. 

 

 


24

 

  Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; 

 

 


25

 

  De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. 

 

 


26

 

  Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. 

 

 


27

 

  A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? 

 

 


28

 

  Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? 

 

 


29

 

  Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. 

 

 


30

 

  Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe. 

 

 


31

 

  Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében; 

 

 


32

 

  A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain. 

 

 


33

 

  Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele. 

 

 


34

 

  Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik, 

 

 


35

 

  Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának. 

 

 


36

 

  Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot. 

 

 


37

 

  Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia; 

 

 


38

 

  A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. 

 

 


39

 

  Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. 

 

 


40

 

  A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén. 

 

 


41

 

  Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek, 

 

 


42

 

  És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás. 

 

 


43

 

  Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja. 

 

 


44

 

  Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet. 

 

 


45

 

  Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres; 

 

 


46

 

  A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt. 

 

 


47

 

  Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott; 

 

 


48

 

  Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. 

 

 


49

 

  Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. 

 

 


50

 

  És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. 

 

 


51

 

  Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram. 

 

 


52

 

  Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából. 

 

 


53

 

  És lőn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan. 

 

 


54

 

  És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők? 

 

 


55

 

  Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? 

 

 


56

 

  És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek? 

 

 


57

 

  És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában. 

 

 


58

 

  Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt. 

 

 


Matthew 14

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: