Hungarian Bible

Habakkuk 2

Habakkuk

Return to Index

Chapter 3

1

 

  Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint. 

 

 


2

 

  Uram, hallám, a mit hirdettél, [és] megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről! 

 

 


3

 

  Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld. 

 

 


4

 

  Ragyogása, mint a napé, sugarak [támadnak] mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke. 

 

 


5

 

  Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad. 

 

 


6

 

  Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók! 

 

 


7

 

  Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai! 

 

 


8

 

  A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz? 

 

 


9

 

  Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek [esküvéssel tett] igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt. 

 

 


10

 

  Látnak téged [és] megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, [és] magasra emeli karjait. 

 

 


11

 

  A nap [és] hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől [és] ragyogó kopjád villanásától. 

 

 


12

 

  Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket. 

 

 


13

 

  Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela! 

 

 


14

 

  Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt. 

 

 


15

 

  Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait. 

 

 


16

 

  Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt. 

 

 


17

 

  Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. 

 

 


18

 

  De én örvendezni fogok az Úrban, [és] vígadok az én szabadító Istenemben. 

 

 


19

 

  Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel. 

 

 


Zephaniah 1

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: