Hungarian Bible

Job 28

Job

Return to Index

Chapter 29

1

 

  Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda: 

 

 


2

 

  Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem! 

 

 


3

 

  Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet; 

 

 


4

 

  A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra! 

 

 


5

 

  Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim; 

 

 


6

 

  Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott; 

 

 


7

 

  Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám: 

 

 


8

 

  Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak. 

 

 


9

 

  A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. 

 

 


10

 

  A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. 

 

 


11

 

  Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem. 

 

 


12

 

  Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. 

 

 


13

 

  A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. 

 

 


14

 

  Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. 

 

 


15

 

  A vaknak én szeme valék, és a sántának lába. 

 

 


16

 

  A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém. 

 

 


17

 

  Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala. 

 

 


18

 

  Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim. 

 

 


19

 

  Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat. 

 

 


20

 

  Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben. 

 

 


21

 

  Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. 

 

 


22

 

  Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem. 

 

 


23

 

  Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra. 

 

 


24

 

  Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be. 

 

 


25

 

  [Örömest] választottam útjokat, mint főember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal. 

 

 


Job 30

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: