Hungarian Bible

Exodus 32

Exodus

Return to Index

Chapter 33

1

 

  Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, a melyet kihoztál Égyiptom földéről, a földre, a melyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mondván: A te magodnak adom azt. 

 

 


2

 

  És bocsátok előtted Angyalt, és kiűzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat: 

 

 


3

 

  A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emészszelek az úton. 

 

 


4

 

  Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit. 

 

 


5

 

  Megmondotta vala az Úr Mózesnek: Mondd meg az Izráel fiainak: Keménynyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom mit cselekedjem veled. 

 

 


6

 

  És lerakták magokról az Izráel fiai az ő ékességeket, a Hóreb hegyétől fogva. 

 

 


7

 

  Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lőn, hogy mind a ki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül. 

 

 


8

 

  És lőn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és kiki mind az ő sátorának ajtajában álla; nézvén Mózes után míg a sátorba beméne. 

 

 


9

 

  És lőn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhő-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel. 

 

 


10

 

  És látá az egész nép, hogy a felhő-oszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék az ő sátorának ajtajában. 

 

 


11

 

  Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, a mint szokott ember szólani barátjával; és [mikor Mózes] a táborba visszatére, az ő szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból. 

 

 


12

 

  És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te [azt] mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig [azt] mondtad [nékem:] név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt. 

 

 


13

 

  Most azért ha kedvet találtam szemeid előtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped. 

 

 


14

 

  És monda: Az én orczám menjen-é [veletek,] hogy megnyugtassalak? 

 

 


15

 

  Monda néki [Mózes:] Ha a te orczád nem jár [velünk], ne vígy ki minket innen. 

 

 


16

 

  Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, a mely e földnek színén van. 

 

 


17

 

  Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged. 

 

 


18

 

  És mondá [Mózes:] Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet. 

 

 


19

 

  És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek. 

 

 


20

 

  Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén. 

 

 


21

 

  És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kősziklára. 

 

 


22

 

  És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. 

 

 


23

 

  Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod. 

 

 


Exodus 34

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: